EGY ÉLETEN ÁT KELL JÁTSZANI!

Régóta ismertem. Öt évet töltöttem a BVSC labdarúgó csapatánál, és ott –akkor is- nem volt labdarúgó, edző, sportvezető, aki ne ismerte volna őt.

Ha egy embert kellene megneveznem, aki igazán megtestesíti (sajnos most már csak múlt időben:testesítette) szlogenünket-:”Egy életen át kell játszani!”,- én az általam ismertek közül biztos rá mutatok.

Bár soha nem ebből élt, neki tényleg élete volt a labdarúgás.

Nem volt istenáldotta tehetség-nem is lett válogatott, sőt élvonalbeli  játékos sem- de ez nem jelent semmit.

Azaz. dehogy nem jelent!! Aki szívből szereti ezt a csodálatos sportágat annál nem számít, hogy BLSZ III, vagy BL döntő.  Egy jó szerelés,  egy szép átadás, vagy a játék sava-borsát jelentő gól ugyanolyan örömöt jelent a Budapest bajnokságban, mint a VB-n. Ugye Gábor?

Ugyanazt az örömöt érezted Mezőcsáton –szülőhelyed korosztályos, majd felnőtt csapatainál-, mint a MÁV Kórház és a Törekvés csapataiban. De az idő múlt és a játékos pályafutásod véget ért.

 Azaz dehogy ért véget !

Veled nem babrált ki az idő múlása! Következett a BVSC öregfiúk, a Rudolf Biztosító Old Boys , majd  a Vaslabda  csapata. És ezután-sajnos most már tudjuk, hogy végállomásként- az OVLSE által szervezett veterán(60 éven felüliek számára kiírt) labdarúgó versenysorozat.

Az, hogy ebben a BVSC veteránjai is részt vettek, kizárólag neked volt köszönhető! Mert ugye a labdarúgásban nem csak csapatok szerepelnek, sőt! Kellenek szervezők, csapatvezetők, is, mert nélkülük nincs mérkőzés. És neked erre is jutott időd, energiád. Hiszen elérve az „öregfiúk” kort, te nemcsak játékos hanem szervező, rendező is voltál! Nélkülözhetetlen kapcsolattartó és közösség szervező.

Szinte természetes, hogy- kérésemre- alapító tagja lettél a 2011-ben alakult Országos Veterán Labdarúgó Egyesületnek. Ezután minden megbeszélésünkön, eseményeinken ott voltál.Sosem hangoskodtál, de ha mondtál valamit figyelnünk kellett. Mindenben számíthattunk rád.

Kilenc hónapig bírtad játék nélkül!
Utolsó pályára lépésed és halálod között ennyi idő telt el. Pedig jöttél volna, de a betegség nem engedett… Ez nem volt sportszerű a sorstól.

De minket ez nem érdekel, mi tudjuk, hogy te egy életen át játszottad a világ legcsodálatosabb sportját! Hű maradtál önmagadhoz, hű maradtál jelmondatunkhoz is. Köszönjük ezt neked.

Őze Tibor ( OVLSE Elnök)