Az 1928. május 3-án született és 2010. október elsején elhunyt labdarúgó és edző a Vasas valaha volt legnagyobb játékosegyéniségei közé tartozott. Kvalitásaira jellemző, hogy harmincnégy esztendős korában, jobbfedezetként négy gólt szerzett az 5:1-gyel zárult Vasas–Bologna KK-döntőn 1962-ben; abban az évben, amelynek során – Berendyvel és Machossal együtt – kihagyták a vb-keretből. Így csupán egy világbajnokságon, az 1958-ason szerepelt, mégpedig legnagyobb konkurense, Bozsik József oldalán. Ha nem a 101-szeres válogatott Bozsik a riválisa, akkor Bundzsák Dezső nem „csak” 25-ször futballozik címeres mezben... A Vasasban 1950 és 1964 között 294 bajnoki mérkőzésen lépett pályára; nem kis részt vállalt az 1955-ös MNK-győzelemben; az 1962-esen túl az 1956-os és az 1957-es KK-diadalban is főszerepet játszott; bajnoki aranyérmet nyert 1957-ben, 1961-ben és 1962-ben; BEK-elődöntőt vívott 1958-ban. A Vasas két további bajnoki címe (1965, 1966) idején a labdarúgó-szakosztály vezetője volt, 1981-ben pedig az ő edzői irányításával nyerte el a Magyar Népköztársasági Kupát az angyalföldi csapat. Abban az esztendőben a bajnokságban bronzérmet érdemelt ki a piros-kék együttes, ám a felsőfokhoz szokott Bundzsák azt érezte, akár játékosként az 1953-as és 1960-as harmadik helyezés alkalmával: jó, jó, de nem igazi...
„Soha ne becsüld le az ellenfelet, mindig teljes erőbedobással játsszál!”