Nyugodj békében Dudás Tivadar

77. életévéhez csupán egy hónap hiányzott. Sok? kevés? elég?.
Ki mondja meg melyik az a nap amikor azt mondanánk: most már eleget élt valaki?

Szarkasztikus humora volt. Pár hónapja találkoztunk,amikor mondta: nemsokára 14 éves leszek.
Furcsa képet vághattam, mire bajsza alatt mosolyogva mondta: hát  2X7 az 14, nem? Majdnem elérte a 14 éves kort…        

Már a veterán tornák kezdeténél ott volt, a Dél-Magyarországi csoportot szervezte. Többet is tett,mint a tornák szervezése, állandóan kitalált valamit.

Szegeden a Közéleti kávéházban estét hívott össze a veterán futball népszerűsítésére, elegáns éttermekbe hívta szegedi és más területen élő barátait.
Téma mindig a labdarúgás volt,  forgott a kamera, hogy tudjanak hírt adni rólunk.

Aztán egyszer közölte velem: nem csinálja tovább. Nem beszélt részletesen az okokról, mi pedig azután is mindig meghívtuk a fesztiváljainkra.

Eljött, beszélgetett, fényképezkedett barátaival- sok barátja volt-, de soha nem várta meg a fesztivál végét.      

Szegeden dolgozom, többször összefutottunk a Kárász utcán, vagy a futballmeccsen. Mert a futball volt a mindene.

Rendszeresen telefonált, hívott, de igazán konkrét oka nem volt. Később jöttem rá: a veterán foci érdekelte. 

Sok képet küldött facebookon, interneten: Mindig két szerelméről szóltak a képek: közös képek Icukáról,- persze a tánc- és a futballról…

Erről szólt az élete hiszen fiatalon játszott a SZEOL AK és a SZAK csapatában,
később  a SZEOL csapatának szakosztályvezetője is volt. Aztán-„visszavonulásáig” a veterán foci.

55 évig élt boldog házasságban imádott feleségével Icukával-nagyon szerettek táncolni,
szórakozni,- felneveltek 2 leány gyermeket pátyolgattak 4 unokát.

Mégis,legutóbbi találkozásaink alkalmával mindig úgy éreztem: hiányzik neki valami.
Talán éppen mi, veterán focisták...

Nyugodj békében Tivadar.